Már előző bejegyzésben írtam, hogyan is működik errefelé a gyereknevelés. Ezt azóta sem tudom magaménak tudni. De hogyan is tehetném?
Olyan sok minden történt, mióta utoljára nem írtam. A legnagyobb, hogy 2,5 hete felmondtam, így ezen jeles foglalatosságot nem űzöm tovább ezen családnál. A Kicsi miatt megszakad a szívem, mert szeretetünk kölcsönös, de sajnos egy hárpiát nem viselek el minden áron.
A családdal nem sokat kommunikáltunk, gyakorlatilag semmit. Bár, ők se sokat együtt, mert soha nincsenek itthon a szülők, mert hajtják a pénzt. Vacsorakor, de akkor se mindig, összeül a család, és mondják. Tanulj ebből gyerek. A 15 éves lány, még német viszonylatban is olyan hihetetlenül csúnyán és rosszul beszéli a németet, hogy a szülők állandó mondata ez: Tanulj már meg rendesen németül!
Természetesen nem nagyon értem őket ilyenkor, mert a tempó nem az enyémhez van ám ilyenkor állítva.
A Kicsivel már egészen jól kijövünk, sőt, de hiába mindez, mert nem gyereket jöttem nevelni, pláne nem ennyi pénzért, aki még nem is beszél, tehát ugye nem haladok sehová.
A jól felhasználható szabadidőről, pedig jobb, ha szót sem ejtek.
Mindezek ellenére, nem bántam meg, hogy útnak indultam, csak azt, hogy hol volt az eszem, mikor azt hittem, hogy nekem az isten háta mögött jó lesz. Mindegy. Ebből is tanultam megint valamit. Főleg azt, hogy következő családom biztosan városban lakjon.
Olyan sok minden történt, mióta utoljára nem írtam. A legnagyobb, hogy 2,5 hete felmondtam, így ezen jeles foglalatosságot nem űzöm tovább ezen családnál. A Kicsi miatt megszakad a szívem, mert szeretetünk kölcsönös, de sajnos egy hárpiát nem viselek el minden áron.
A családdal nem sokat kommunikáltunk, gyakorlatilag semmit. Bár, ők se sokat együtt, mert soha nincsenek itthon a szülők, mert hajtják a pénzt. Vacsorakor, de akkor se mindig, összeül a család, és mondják. Tanulj ebből gyerek. A 15 éves lány, még német viszonylatban is olyan hihetetlenül csúnyán és rosszul beszéli a németet, hogy a szülők állandó mondata ez: Tanulj már meg rendesen németül!
Természetesen nem nagyon értem őket ilyenkor, mert a tempó nem az enyémhez van ám ilyenkor állítva.
A Kicsivel már egészen jól kijövünk, sőt, de hiába mindez, mert nem gyereket jöttem nevelni, pláne nem ennyi pénzért, aki még nem is beszél, tehát ugye nem haladok sehová.
A jól felhasználható szabadidőről, pedig jobb, ha szót sem ejtek.
Mindezek ellenére, nem bántam meg, hogy útnak indultam, csak azt, hogy hol volt az eszem, mikor azt hittem, hogy nekem az isten háta mögött jó lesz. Mindegy. Ebből is tanultam megint valamit. Főleg azt, hogy következő családom biztosan városban lakjon.
